Magyarországon lassan, de biztosan kimegy a divatból a bélyeg. Évtizedekkel ezelőtt még a népművelés egyik eszköze volt a levelek és képeslapok bérmentesítésére használt, ragadós hátoldalú papírdarabka. Egészen kicsi gyerekként én azokon láttam először Csontváry alkotásait.
Ma már a bélyeggyűjtés cool és senki sem csalogat nőket a lakására azzal, hogy megmutatja a bélyeggyűjteményét. Néhány fanatikus azért még elbíbelődik a színes papírdarabkákkal, a posta is igyekszik megünnepelni emlékbélyegek kiadásával az aktuális politikai kurzusnak tetsző eseményeket és személyek születésnapját. Az elmúlt rendszerben sem volt ez másként, de szerencsére akkor és most is be-be csúszik néhány rendszer független megjelenés is.
Ilyen lehetett 1973-ban a Csontváry bélyegsor, ami a festő születésének 120. évfordulóján látott napvilágot. A blokk a Sétalovaglás a tengerparton című művet ábrázolja, amely a mester utolsó ismert festménye.
A 0.40 Ft-os bélyegen Vihar a nagy Hortobágyon, a 0.60 Ft-os bélyegen Mária kútja Názáretben, az 1 Ft-os bélyegen Sétakocsizás újholdkor Athénben, az 1.50 Ft-os bélyegen Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban, a 2.50 Ft-os bélyegen Magányos cédrus, a 4 Ft-os bélyegen Jajcei vízesés, az 5 Ft-os bélyegen A taorminai görög színház romjai látható.
Ha valakinek hiányérzete támadna, az nem véletlen. Csontváry híres önarcképe nem került az 1973-as bélyegek egyikére sem, mégpedig azért, mert már 1967-ben kihozta a posta a festmények sorozat részeként.
Talán a bélyegek végleges eltűnése után valaki készít majd egy mobilalkalmazást Csontváry alkotásinak bemutatására. Nem tudom, a mester mit szólna hozzá, talán még örülne is neki, hiszen az ő ürültségében volt rendszer. A fejlődés bolondja volt.
