A XIX. században még szokás volt a levelekre válaszolni, akármilyen elmeroggyant is írta azt. Így tett Keleti Gusztáv, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja is. Ha már levelező, ugyebár!

A Magyar Tudományos Akadémia (Dörre Tivadar alkotása)

„Tisztelt Úr!

A bizalom, melyet f. évi november 30-án hozzám intézett levelében irányomban tanúsítani szíveskedett, viszont uraságod irányában leplezetlen nyíltságra kötelez.

Így fogott fel helyzetemet kötelességemnek tekintem kijelenteni, hogy a rajzoláshoz való kedv, mely uraságodban felébredett, magában véve még korántsem azonos a tehetséggel; legalább nem oly fokú tehetséggel, mely ésszerűen arra indíthatná uraságodat, hogy ezen első zsenge kísérlet után mindjárt az olajfestészetre térjen át.

Ne vegye rossz néven, ha kimondom, miszerint nagy illúziónak tekintem Uraságod azon állítását, hogy nem képzelhet el olyan monumentális épületet, melyet a bemutatott rajzkísérletek sikere alapján lemásolni ne tudna.

Oda több kell s a legnagyobb művészeti lángész ily eredménye csak komoly, évekig tartó gyakorlat és szakszerű vezetés mellett juthat el. És ha uraságod el is kezdi az olajfestést, csak dilettáns próbálgatás lesz az, melyet a szakférfi játszi kedvtelésnél egyébnek nem tekinthet, komoly foglalkozásnak el nem ismerhet.

Tisztelt úr! Mindazokra nézve, melyeket levélben tőlem kíván, levélbeli utasítás, ha ívekre terjedne is, elégtelen s ennél fogva engedje meg, hogy minden eredmény kilátása nélkül ily munkába bele sem fogok.

És midőn rajzait, melyek egy 10-13 éves gyermek első kísérleteinél nem állanak magasabb fokon, ezennel visszaküldöm. Legyen szabad csupán egy tanáccsal szolgálnom: azzal t. i., hogy ha önmagában kedvet érez a rajzoláshoz, iparkodjék ezen szakma helybeli képviselőjével, egy odavaló tapasztaltabb helybeli rajztanítóval érintkezésbe lépni és utasításait kikérni. Ennek akár mint műkedvelő, akár mint a rajztanulásra komolyan elszánt fiatal férfiú, egyelőre sokkal nagyobb hasznát fogja venni, mint oly írásbeli eszmecserének, melyre ez idő szerint még a kölcsönös megértés alapja hiányzik.

Fogadja Uraságod tiszteletem kifejezését.

Keleti Gusztáv”

A rektor igyekezett úr maradni, nem tudom, mennyire eshetett ez a nehezére. Keményen fogalmazott azonban, amikor Csontváry alkotásait egy 10-13 éves gyermek első kísérleteivel helyezi egy szintre. Meg amikor kifejtette, hogy a „kölcsönös megértés alapja” hiányzik kettőjük között, ezért még tanácsot sem adhat. Meg különben is, „minden eredmény kilátása nélkül” ő nem kezdi magyarázni a festészet fogásait.

Mindez rendkívül ésszerűen hangzik, de mégsem az. Akkor, amikor a szenvedély előtör az emberből, az ész hangja csak üres makogás. Ezt a szegény akadémikus nem látta be, így kétséges, hogy egyáltalán alkalmas volt-e a posztja betöltésére. Az amatőr Csontváry nem is hagyta ennyiben a dolgot és gyorsan pennát ragadott, hogy tovább idegesítse a tudós uraságot. Válaszlevele holnap olvasható lesz itt.