Keleti Gusztáv, gondolom, nem hitte, hogy hall még egyszer erről az iglói őrültről, valami Kosztka Tivadarról. A később önmagát Csontvárynak nevező figura, azonban nem hagyta magát és ismét tollat ragadott, meg sem várva a korábbi irományára a választ. Íme, itt a Magyar Iparművészeti Főiskola rektorához írott második levele!
„Nagyságos Úr!
Ide mellékelni bátorkodom – nagyobbítva azon rajzot, melyet lefesteni szándékozom; s hogy ezen szándékom immár bennem erős határozattá vált, kitűnik abból, hogy jelen tiszteletteljes soraim kíséretében azon ismételt alázatos kéréssel fordulok Nagyságodhoz, miszerint a címét hol szerezhetem meg, a hozzávaló eszközöket velem mielőbb közölni kegyeskedjék.
Kérelmem azon részétől, mely a megszerzést s az elküldést – ami mindenesetre tőlem, mint idegentől, merész lépés volt, amennyiben az ilyesmi terhes dolog is – illeti, ezennel bocsánat esdése mellett elállok, arra azonban, hogy mire figyeljek a festésnél, s hogy keverjem és kezeljem azokat, útmutatását, mely reám nézve felette becses volna, tőlem megtagadni ne méltóztassék.
Végül megjegyezni bátorkodom azt is, hogy most ugyanezen tájképet négyszeresítem irónnal, s jövő hét elején készen is leend; ha tehát Nagyságodnak ideje engedné addig nekem felelhetni, örömömnek kifejezést alig találhatnék.
Egyébként fogadja Nagyságod előlegesen a köszönetemet, mély tisztelettel vagyok
Iglón, 1880 december 10-én
Kosztka Tivadar”
Egyszerűen kiprovokálja, hogy a címzett foglalkozzon vele. Nincs mit tenni, a rektor úrnak nyilatkoznia kell! Már rajzot is küldött az a vidéki senki, és olyanokat ír, hogy: „útmutatását, mely reám nézve felette becses volna, tőlem megtagadni ne méltóztassék”. Sőt, határidőt is szab a válaszra: „jövő hét elején készen is leend; ha tehát Nagyságodnak ideje engedné addig nekem felelhetni, örömömnek kifejezést alig találhatnék”.
És csodák csodája, Keleti Gusztávban válaszolt. Talán úgy gondolta, hogy ezzel lerázhatja a ráakaszkodott, szerencsétlen flótást. Az általa írott levél holnap felkerül ide, addig ízlelgessük a korabeli nyelvezet zamatát, olvassuk el párszor Csontváry levelét!
